Vannak emberek, akik jönnek mennek az életben, és vannak, akik egy egész életen keresztül motiválnak másokat, és igazi ikonokká válnak. Számomra ilyen motiváló igazi nők: Coco Chanel, Audrey Hepburn, és Maye Musk. Az idén 70 éves díva tiszteletére az amerikai és magyar Forbes is írt róla egy-egy cikket. Ez a cikk sok mindent indított el bennem. 

Vannak emberek, akik azt mondhatjuk, hogy igazán szerencsés családba és csillagzat alatt születtek. Az alapok sokat számítanak, mégis gazdag családból is lehet valaki senkiházi, bűnöző, vagy éppen egyszerűen középszerű ember. A sikeres emberek mégis mindig a saját életútjukat járják, és soha nem másoktól várják a felelősség vállalását, hanem minden helyzetben saját magukat fejlesztik és irányítják az életüket. Maya Musk szülei kalandorok voltak, és 7 éves korában keresztül szelték Afrikát. Ebből a személyiség és az élethez való hozzá állás alapján dönthetett volna úgy is, hogy összezuhan és a szüleit hibáztatja, amiért magára hagyták gyerekként. Ő a bátorságukat látta és azt, hogy bármire képesek, és büszke a szüleire.

Maye Musk

Az én szüleim nem utazták körbe a világot, mégis egészen kiskoromtól kezdve a magam útját akartam járni. Pici óvodásként csak azért küzdöttem, hogy olyan ruhát vehessek fel, amilyet én akarok. Táncolni akartam, hát addig táncoltam amíg a szüleim be nem írattak néptáncolni, rockyzni, majd versenytáncolni. Apukám azt szerette volna, ha közgazdásznak tanulok, mert az biztos állást jelent életem végéig. Én elmentem táncművészeti iskolát nézni és divattervező iskolában kötöttem ki. Bár apukám javaslatára elvégeztem egy multimédia fejlesztő felsőfokú szakképzést, még sem szeretek honlapokat építeni és azzal bajlódni. Sőt, agybajt kapok a programozástól minden szinten. De már divatbemutatómon is teljes testes sminket terveztem a vizsgamunkámhoz, amit el is készítettem. Mégiscsak a sminkelés világában kötöttem ki. De az, hogy honnan indulsz, az csak a kiindulási pont. Az hová jutsz, az egyes egyedül rajtad és a hozzáállásodon múlik. Hidd el, a legfontosabbat kaptad meg a szüleidtől: az életedet. A lehetőséget. Te mihez kezdesz ezzel? 

„Sohasem féltem az öregedéstől, ahogyan édesanyám sem – mondja Musk. – 98 éves korában halt meg, de 96 éves koráig dolgozott. Sosem aggódott amiatt, hogy elveszíti az önbizalmát, és azt hiszem, ez nekem is sokat segített, hiszen én is ugyanígy érzek.”

Hát ezzel én nem voltam így. Amikor 18 évesen a rossz kozmetikumoktól, és a nem megfelelő étrendemtől ráncosodott a homlokom, és a szemem körül szarka lábak jelentek meg, engem bizony csak 2 hétig nem zavart, hogy 27 évesnek néztek. Zavart, mert fiatal nőnek akartam érezni magam. És elkezdtem hirtelen odafigyelni a testemre és az étkezésemre elsőkörben. Csodálkozva láttam, hogy nem igaz, hogy én molett vagyok, mert ez a mi családi örökségünk. Rájöttem, hogy bizony én is lehetek nem csak a a duci, nagymellű csaj, akit 7 éves korától kezdve csúfoltak a suliban emiatt is. Ha abba gondolok bele, hogy Maye 15 éves korától kezdve modellkedik és mellette elvégezte orvosi egyetemen a dietetikusi képzettséget is, azt gondolom, hogy ő elég korán magáévá tette Chanel egyik kedvenc mondását, hogy “nincsen csúnya nő, csak lusta.” Mert bizony az önmagunkra odafigyelés a kulcsa mindennek. Ebből tudunk akkor is töltekezni, amikor azt érezzük, hogy a gyerekeink már a csontvelőt is leszívják rólunk. Ő egészen Tini korában elkezdett odafigyelni az étkezésére és arra, hogy mindig odafigyeljen önmagára is. Ma pontosan ezt tanítom, én is, és igen, az a nő is én vagyok, aki reggel néha annyira fáradt, hogy nem rak fel sminket, és utána mindig az jut eszembe, hogy mennyivel jobban érezném magam, ha legalább egy 5 percet foglalkoztam volna Önmagammal is.

Férjez ment, és 3 gyereke lett a diploma megszerzése után. 31 évesen egyedülálló anyaként folytatta a életét. Milyen ismerős… Én 32 évesen tudtam kiszállni egy testileg-lelkileg megnyomorító kapcsolatból. A magyar Forbes cikk vezérvonala a rettenthetetlen, hiszen, az élete során a kitartása és a céljai folyamatosan a szeme előtt voltak és mindent kitartóan meg is tett, hogy elérje őket. Nem szól a cikk viszont arról, hogy Ő is ember. Hogy nem gép. Hogy hányszor volt mélypontja az életében, hányszor sírt magában éjjelente, hogy nem bírja tovább, aztán másnap mégis újra felkelt és újra csinálta tovább az útját. Hogy amikor a fia Kanadába költözött, és az egész családot amerikába akarta telepíteni, és mindenét hátrahagyva, kizárólag Önmagát és a tudását vihette új útjára, hogy ismét a 0-ról építse fel az életét szó szerint, akkor milyen félelmekkel kellett szembenéznie és megküzdeni Önmagával szemben. Mert milyen ilyen út rólunk szól. Arról, hogy képesek vagyunk-e a félelmeinkkel szembenézni, és akkor is hinni, bízni, Önmagunkban, és a hajnal hasadtában, amikor a legsötétebb éjjel nézünk farkasszemet félelmeink villogószemű árnyaival. 

„Egyszerre öt helyen dolgoztam: a University of Toronto tudományos munkatársa voltam, kétszer egy héten dietetikát tanítottam, szintén egy héten kétszer egy modellügynökségnek dolgoztam, előadásokat tartottam, valamint magánrendelésem is volt.”

Pontosan tudom, milyen nem egyszerűen a 0-ról indulni, hanem egy sötét és ragacsos mocsár mélyéről úgy, hogy csak bízol benne, hogy nem káprázik a szemed a fényt keresve, hanem tényleg van kiút. Amikor ezt a cikket írom, akkor éppen az ArcSzíntér mellett van egy irodavezetői állásom, újra építem a társammal, Szőke Klaudiával a vállalkozásom alapjait, 3 gyereket nevelek egyedül, egy atombomba energetikájú ovist, aki artistákat megszégyenítő mozgáskultúrával és félelem nélküli akaraterővel van megáldva, egy alsós igazi művészlélek, angyali, segítőkész, kreatív tornászlánykát, és egy felsős igazi úriember, kis tudóst gardírozok naponta. És menedzselek le egy költözést egyik albérletből egy másikba 2 hét alatt, ahol teljesen új életet kezdhetünk. Közben írom a könyvemet, és jó ideje keresem azt, hogy miként kamatoztathatnám az allergiás étkezésekkel kapcsolatosan is hatalmas tudásomat. Éppen ma döntöttem el, hogy beiratkozok egyetemre és szeretném elvégezni a dietetikusi képzést is, hogy hivatalosan is tudjak segíteni a hozzám  fordulóknak. Hogy vannak-e mélypontjaim? Vannak. Mindenkinek vannak és biztos vagyok benne, hogy neki is vannak. Sebezhető Nők vagyunk mindketten. Sebezhető Nők vagyunk mindannyian, akik napról napra leteszünk valamilyen apró csodát az életben. Amikor kitaláltam, hogy sminkes, sőt BIOsminkes szeretnék lenni, mindenki kinevetett. 2014 augusztusában mégis publikáltam az első blogcikkemet a témában, és bár azóta sokszor volt, hogy a katasztrófális körülményekre fogva majdnem feladtam, mégis minden egyes alkalommal talpra álltam, mert amikor én nem hittem magamban, akkor a barátaimtól kaptam hitet, vagy a Teremtőtől egy újabb megerősítést, hogy ezen az akadályon is túl vagyok, ne adjam fel. Nyár elején majdnem meghaltam. Az akkori párom mindent megtett azért, hogy lássam a szépet az életemben is. Hajtott, hogy fel kell nevelnem a csodálatos gyerekeimet. Elgondolkoztam a vállalkozásom jövőjén is, hogy képes vagyok-e így folytatni. Majdnem feladtam. Arra kellett rádöbbentenem saját magamat is, hogy muszáj ismét tanulnom és fejlődnöm, hogy újabb csatákat nyerjek meg. Önmagammal szemben. Mert egy hivatás csak akkor működik, ha minden nehézséget egyszerűen akadálynak fogsz fel, amiből tanulnod kell, és menni tovább, akár elugorva a félelmeid felé, mert sokszor éppen az indokolatlan félelmek azok, amik egyszerűen távolt tartanak a sikertől. 

Maye Muskot éppen azért jegyezte meg a világ, mert hosszú-hosszú évtizedeken keresztül hitt és bízott önmagában, és egyetlen útja létezik. A mai napig modellkedik és foglalkozik orvos dietetikával. Kitartása, ragyogó nőiessége, életútja az ami inspirálóan hat rám. 

Bízom benne, hogy egyszer én inspirálhatok majd másokat, hogy számtalan ember életét változtathatom meg a szolgálatommal.

A magyar Forbes cikket itt találjátok meg erről a csodálatos Nőről. 

Ha tetszett a cikkem, kérlek oszd meg másokkal is, és nagyon örülnék a gondolataidnak is a cikk alatt. 🙂